Várpalota város

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Veszprém megye
Kistérség: Várpalotai kistérség
Lakosság: 21 fő
Terület: 87.59 km²
Népsűrűség: 0,24 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 88

Fekvése

Várpalota a Dunántúlon, Veszprém megye északkeleti szélén terül el. A lakosság számát tekintve a megye negyedik városa. Budapesttől 90 km-e, két megyeszékhely, Székesfehérvár és Veszprém között félúton fekszik, a Bakony lábainál, a Balatontól alig 30 km-re.

Története

Ókor

A rómaiak jelenlétének bizonyítéka az általuk emelt kőgát – a 8-as számúfőút mellett Öskü irányában – és Székesfehérvár irányában, Inota határában a két helyreállított halomsír. A kőemlékek a vár kőtárában tekinthetők meg. A középkor legjelesebb emléke a város központjában álló, a 14. században épült, majd az évszázadok során többször átépített középkori vár.

Középkor Palota a középkorban

A török időkben Palota fontos királyi végvár volt, leghíresebb védőjét, Thury Györgyöt Zrínyi Miklós is megemlíti Szigeti veszedelem című művében. A középkorban épült a gótikus stílusú inotai katolikus templom is.

Újkor

A 18. században virágzó mezővárossá fejlődött a település. Ezt tanúsítják a városközpont barokk templomai, valamint az alsóvárosi temetőben felújított Zichy-kápolna. A város főteréről nyugatra, a katolikus templom mögött Ybl Miklós tervei alapján felépítették a Zichy-kastélyt, amelyet később klasszicista stílusban átépítettek.

A város jelentős számú zsidó lakossága emelte az 1840-es években a városközpontban lévő klasszicista stílusú zsinagógát. A város a 18. században számottevő kézműiparral rendelkezett. A 18-19. században Palota mezőváros híres volt meszeseiről, mézesbábosairól, vargáiról, tutyikészítőiről. A 19. században a zsidókon kívül több görög és örmény kereskedő is volt a városban.

A 19. század végén a város jelentős fejlődésnek indult. Itt elsősorban a szénbányászatot érdemes megemlíteni, mert az alig néhányezer fős település mezőgazdaságilag nem volt túl jelentős, az ipari testület pedig továbbra is kis réteget foglalkoztatott. A bányászat Várpalotán 1876-ban kezdődött, legalábbis ez tartják a széntermelés kezdeti dátumának, ellenben a komolyabb termelést 1886-ban kezdték meg.

A 20. század első fele Várpalota vára

A 20. század elején a szénbányászat beindulásával jelentős ipari fejlődés kezdődött.

Várpalota lakossága ugyanakkor az 1836-os tetőpont óta folyamatosan csökkent 1920-ig (4964 lakos). Ez általában nem volt igaz a magyarországi településekre, mert a trianoni békeszerződés többnyire káros hatással volt az országra, de Várpalota több okból is szerencsésen vészelte át a háborús katasztrófát: -területén nem haladt át a front -míg az ország elvesztette szénbázisait (Krassó-Szörényi medence, stb.), a palotai szén felértékelődött -az ország szintén elvesztette vegyipari üzemeit, melyek közül többet a térségben építettek fel (Pétfürdő, Balatonfűzfő, Peremarton)

Talán mondhatni, a városnak előnyre vált a trianoni békeszerződés – hiszen enélkül soha nem épült volna fel itt vegyipari létesítmény, a szénbányászat sem fejlődött volna –, és ennek ismeretében komikus, hogy 2004-ben pont itt nyílt az ország egyetlen Trianon-múzeuma...

Szénbányászat

A korai bányászat termelési irányvonalában 1903-ban jelentős változás történt. Zichy Vladimír kezéről Witzleben Henrik kezére került a szénbányászat, aki a porosz császár rokona volt. De ez csupán az akkor uralkodó birtokiszonyok mellett a felsőurasági részt érintette, az alsóurasági rész a Wolf testvérek kezére került. Az alsóuraságot 1908-ban vásárolta meg Witzleben gróf. A gróf új szellemet vitt a palotai szénbányászatba, német bányászokat is hozatott, szakszerűbbé és kifizetődőbbé tette a bányművelést. Erre többek között bizonyítékok azok a német(es) műszavak, melyek éppen azoknak a bányászoknak a szókincsében találhatóak, akik ezekben az években tanulták ki a mesterségüket. Ezek a szavak később már többnyire kiesnek a fiatalok szókincséből, és magyaros kifejezéseket használnak a következő időkben.

Witzleben alatt megjavult a munkások keresete. Mivel az alsóváros kútjai ebben az időben apadtak el, bevezetteti a Szélhel-forrás vizét a városba. 1904-ben téglagyárat épít és mészégetőt, melyet 1909-ben generátortüzelésre rendez be. 1907-ben megalapítja a Várpalotai Ipartelepek R.T. -ot,de a részvények többsége a kezén marad. A kitermelt szén jobb felhasználása érdekében brikettgyárat létesít 1914-ben. Beruházásai nagy összegeket emésztettek fel, de intézkedései nyomán alakul ki Palotán a modernebb, kapitalista értelemben vett bányászat.

Witzleben 1919-ben eladta részvényeit, vásárlók a bécsi Deposition Bank, a Magyar Országos Bank, meg a Város és Községfejlesztő RT voltak, melyek létrehozták az Unió Bányászati és Ipari RT -ot, melynek kapóra jött az 1915-ben elkezdődött várpalotai villamosítás, mert az alacsony értékű, 2200 kalóriás lignit egy részét az Erőmű, mint rendszeres fogyasztó lekötötte.

1920 után átmenetileg szénhiány lépett fel az országban, így a palotai szén -történetében először- a kereslet miatt lett értékesíthető a városhatárokon kívül. Ennek egyenes következménye, hogy 1923-ban az Esztergom-Szászvári R.T.,majd ennek utóda, a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. is bekapcsolódott a bányaművelésbe. De 1926-ban a világgazdasági válság következtében ismét csökkent a szén iránti kereslet. A bánhidai erőmű is áttért a jobb minőségű szenek alkalmazására, így a palotai szén piaca szinte kizárólagosan lakossági fogyasztásra korlátozódott. Ezen az R.T. vezetői úgy segítettek, hogy megszerezték piacnak a fűzfői gyártelepet, és társvállalatát, a Nitrokémiai Ipartelepeket. Ennek köszönhető, hogy a válságban lévő szénbányászat volumene az 1928-as értékhez képest (49.000 tonna) 1929-re több, mint kétszeresére nőtt (129.000 tonna).

A termelés növekedése azonban nem állt meg, sőt! 1930-ban már 163.060 tonna, majd 1932-ben 251.000 tonna a kitermelt szén mennyisége. Persze ehhez nagy mértékben hozzájárult, hogy 1929-ben működésbe lépett a szénosztályzó, megkezdte termelését a Fleisser-féle ahidráló berendezés, mely a nyers szenet volt hivatott vízteleníteni; a víztartalom kb. 46% -ról 18-20% -ra csökkent, a kalóriaérték pedig 2000-2200 -ról 4000-4200 -ra nőtt. Így az ahidrált szén már a tüzelőpiacon is versenyképessé vált. A piac szélesítése végett jónéhány dunántúli malom tüzelőberendezését palotai ahidrált szén használatára alkalmas szívó-gázmotorokra cserélték ki.

A vegyipar kezdetei

1931-1932 -től kezdve működik a Péti Nitrogénművek. Telepítésében nagy szerepe volt a várpalotai lignitnek, mely az energiaigényes vegyipari folyamatokhoz szolgáltatott energiát. A gyártelepet és az ahidráló üzemet drótkötélpályával kötötték össze, és innentől fogva a Nitrogénművek lett a szén legfőbb, legbiztosabb fogyasztója. A következő nagy löketet a kormány 1938-as győri programja adta, melynek keretén belül közvetetten megnövekedett az igény az országon belül a villamos energiára. (A győri program valójában egy hadikonjuktúrát elindító, államilag kezdeményezett program volt, melynek előnyeit a legtöbb iparág élvezte.)

A szénbányászat továbbra is virágzott a háborús konjuktúrában, melynek csúcspontját 1942-ben érte el (710.000 tonna), de amint a front közeledett, a tengelyhatalmak hadiszerencséje elveszett, a széntermelés is visszaesett, és 1944 volt az utolsó év, mikor még a termelés a háború előtti piacokra folyt.

A II. világháború pusztítása

A front a II. világháborúban Magyarország teljes területén áthaladt, így Várpalotán is. A pusztulás óriási volt, melynek több, komoly oka is van. A németek, utolsó olajforrásukat, a zalai kutakat féltvén erős hadsereget koncentráltak a térségbe, és ellentámadást is indítottak, ami balatoni csata néven vált ismertté. A front tehát nem csak átvonult, hanem hat hétig itt is tombolt a térségben. Ennek már önmagában is súlyos következményei voltak, de talán nem kevesebb súllyal szerepel a latban a péti vegyipari kombinát, mely ebben az időben még gyártott motorhajtó anyagot, mellesleg a kombinátnak volt kőolajfinomító részlege is, amit a németek mindenáron védeni akartak a fent említett okokból.

1945-ben a második világháború március 21-én ért véget Várpalotán. Sajnos a város nem volt szerencsés: a város épületeinek 3/4 része a háború martalékává vált. Ugyanez érvényes a város akkori két legnagyobb üzemére, a Salgótarjáni Kőszénbánya RT várpalotai bányaüzemeire, valamint a pétfürdői városrészben található nitrogénműtrágya-gyárra (valamint az olajfinomító létesítményeire is).

A 20. század második fele

A háború utáni újraépítés első tevékenysége volt az előzőekben írt három ipari létesítmény rendbetétele, a termelés beindítása. Az akkori állami vezetés úgy döntött, hogy a várpalotai bánya lignitvagyonára alapozva az inotai városzrészben egy szénbázisú hőerőművet épít, majd a magyar bauxitkincsre alapozva alumíniumkohót az erőmű tőszomszédságában. Ezen ipari vertikum országos szinten is igen jelentős termelési értéket produkált, már az 1950-es években is. A későbbi iparfejlesztések a meglévő gyárak kibővítésében, illetve korszerűsítésében játszottak nagy szerepet.

Ipari termelés a hatvanas és nyolcvanas évek között

Az 1960-as évek végétől kezdve az olajfinomítás megszűnt, helyette az ország technikai fejlesztésében jelentős szerepet játszó kísérleti "félüzemek" pl. NAKI (Nagynyomású Kísérleti Intézet), MÁFKI (Magyar Ásványolaj Kutató Intézet), stb. Az 1970-es évek elején a Nitrogénművek nagy arányú bővítése elégítette ki a növekvő magyar mezőgazdaság műtrágyaigényét. A széntermelést új aknák megnyitásával, valamint az országban e téren úttörő szerepet játszva a föld alatti széntermelés automatizálásával, gépesítésével növelték. A bányaüzemek mellett jelentős szerepet játszottak az automatizáláson "bányapajzs"-gyártáson felnőtt üzemek, amelyek termékeit Kínától Angliáig használták. Az Inotai Hőerőműnél az ország szükségének megfelelően kiépült egy ún. csúcserőmű,amely országos villamosrendszer üzemzavarai esetén gyorsan pótolta a kieső energiát, valamint a paksi atomerőmű biztonságos üzemeltetésében is jelentős szerepet játszott. A hőerőmű üzemeltetése során az 1980-as évektől előtérbe került a környezet fokozott védelme is, emiatt a kazánokat porszűrő filterekkel látták el. Az Inotai Alumíniumkohó a kohászati tevékenység mellett az újonann épített üzemeiben alumínium félkész termékeket állított elő. Feltétlenül meg kell említenünk, hogy a magyar szénbáynászat igényeinek kielégítésére Várpalotán megalapították az Országos Földtani Kutató és Fúró Válallatot, amely fejlődése folyamán három földrészen tevékenykedett. A nagy cégek árnyékában több ezek tevékenységek kiszolgálását speciális termékekkel elősegítő szövetkezet, vállalat is sikeresen működött. Ezen egymást kiszolgáló és segítő vállalatok a 1980-as évek végére a szénbányászat piaci helyzetének meggyengülése miatt gazdasági pozíciójuk megrendült.

Kulturális élet

A zsinagóga, amely a város festőjének, Nagy Gyulának a nevét kapta, 1986-tól ad otthont a város képzőművészeti gyűjteményének és időszaki kiállításainak. Ugyancsak itt kapott helyet Matzon Frigyes szobrászművésznek a városra hagyott kisplasztikai gyűjteménye, valamint Bíró Antal festő és dr. Szíj Rezső gyűjteménye.

A város válsága a rendszerváltás után

A város gazdaságának fénykora 1989-től fokozatosan véget ért. A város fejlődése a rendszerváltást követően, a 90-es években stagnált, illetve visszafejlődés volt tapasztalható.

Az egymásra épülő iparszerkezet alapja, a szénbánya fokozatos leépülése során 1992. október elsején a mélyműveléssel felhagyott. Egy-két kisebb felszínhez közellévő szénlencsét még kitermeltek a hőerőmű igényeinek ellátására. Ez a térség számára azt jelentette, hogy a kiszolgáló társaságokkal együtt mintegy négy és félezer munkahely szűnt meg a városban és környékén. A bánya egyes kiszolgálóüzemei (irányítástechnika, pajzsgyártás, építőipar, szállítás, stb.) még munkát tudtak biztosítani alkalmazottaiknak, de a tőkehiány 2004 év végére folyamatosan felszámolásra késztette a tulajdonosokat.

Az inotai városrész üzemei közül a Hőerőmű sorsát a várpalotai bánya bezárása pecsételte meg. Egy ideig más bányákól (Balinka, Ajka) származó szénnel üzemeltették, majd a tulajdonos 2001-ben az erőmvet bezárta. A csúcserőművi rész nem felelt meg a Nyugat-európai villamosenergiai szabványban előírt feltételeknek, és emiatt a litéri csúcserőmű elkészültével a készenlétből, termelésből kivonták. Jelenleg mint áramelosztó üzemel csak.

Az inotai alumíniumkohó magántulajdonba került, és a Magyar Alumínium RT néven az ország egyik jelentős részvénytársaságának a központja. Az alumíniumkohászat a fejlesztések ellenére is előreláthatólag meg fog szűnni. Az RT vezetése ezen folyamatokat előre látva a kohó mellett egy nagy ipari parkot létesített, amelyben több üzem található. Ezen üzemek a alumínium-feldolgozással összefüggő profilban tevékenykednek, pl. könnyűfémtárcsa-előállítás, repülőgép-alkatrészek, stb. Az inotai alumíniumkohászat befejezése után is a telephelyen félkész és kész termékek gyártása fog folyni.

A bányászat nemcsak Várpalotát jellemző erőteljes visszafejlesztése az Országos Födtani Kutató Vállalatot is megszűnésre ítélte. Ezen négy-öt évig tartó folyamat alatt a palotai városrész ipartelepével együtt megszűnt létezni. A városrészben többszáz fős munkahelycsökkenést jelentettek olyan kapcsolódó tevékenységek, mint pl. az autóbuszos személyszállítás, a vasúti szénszállítás, éttermek, mosodák, stb. tönkremenetele és megszűnése. A palotai városrészben a napjainkig egy ipari parkot létesítettek, amely egy bő évtizedes késéssel reagált a változó gazdaság klímára.

A pétfürdői városrész vegyipari üzemei is megszenvedték a rendszerváltozás gazdasági hatásait. A Péti Nitrogénműveket az állami tulajdonos felszámolta, viszont a gyártelepet először kvázi magántulajdonosok, majd tényleges magántulajdonosok részére értékesítette. A létszám jelentős csökkenése után a termelés először stagnált, majd az új magántulajdonos belépésével fejlődésnek indult. Jelenleg a gyárnál mintegy 18 milliárd forint értékű beruházás kivitelezése van folyamatban. A beruházások befejezése után a műtrágyagyár Európa legkorszerűbb két gyára közé fog tartozni. A kísérleti intézeteket az 1990-s évek elején Nitroil R.T. név alatt egyesítették, profiljaikat tisztították. A részvénytársaságot az amerikai székhelyű Utah állam-beli Hunstman R.T. vásárolta meg.

Nagyobb előrelépés a városban egyedül kommunális szinten történt. A Japán Császárság támogatásával megvalósult az ún. japán program, amelyben a iparfejlesztések káros hatásait igyekeztek felszámolni a lakosság érdekében. 1998 végére Várpalota város összes belterületi telkén elérhetővé vált az egészséges ivóvíz, a teljes körű csatornázottság, valamint az épületek teljes körű hőellátása vagy gázzal, vagy távhő-hőhordozóval.

Várpalota város egysége 1997. október 1-jével megbomlott, a pétfürdői városrész, amely a rendszerváltás során gazdaságilag a legkevesebbet vesztette, önállósult, Pétfürdő néven.

Lásd még: Várpalota története évszámokban

Nevezetességei

Itt épült meg 2000-ben Magyarország első szélkereke: az Inotai szélerőmű.

Várpalotai vár A várpalotai vár

A város központjában, a minden irányból könnyen megközelíthető Szabadság téren áll a várpalotai vár, más néven Palota vára vagy Thury-vár.

A történészek kutatásai szerint közvetlen elődjének számít a tőle néhány kilométerre lévő, Bakony sűrűjében omladozó Pusztapalota {Bátorkő} vára, amit még a XIII. század második felében emeltetett a Csák nemzetség. A XV. században vált szükségessé egy könnyebben megközelíthető földesúri birtokközpont létrehozása, amit az Újlaki főnemesi család építtetett, amit természetesen a korszak gyenge közbiztonsága miatt erős kőfalakkal védelmeztek. A későbbi évtizedekben fokozatosan négy saroktornyos, lakó – és gazdasági épületekkel körbevett belső udvaros nagyúri rezidenciává formálta az Újlaki família, akik egészen 1524-es kihalásukig laktak benne. Újlaki Lőrinc herceg özvegye a mohácsi csata utáni belháborúkban rablólovaggá züllött Móré Lászlóhoz ment feleségül, aki Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd közül mindig annak pártjára állt, aki többet ígért neki. Ezért 1533-ban János király hívei török csapatokkal megerősítve ostromban elfoglalták a zsiványtanyát, ahonnét Mórénak sikerült gyermekei és kincsei hátrahagyása mellett elmenekülnie. Később Palota vára is betagozódott a hódító törökök ellen a bécsi haditanács által kialakított végvárrendszerbe, annak egyik fontos bázisát képezve. A tizenöt éves háború idején, 1593-ban azonban Palota tornyaira is felkerült a török zászló, a rommá lőtt erődítményből kivonuló magyarokat az ellenség hitszegő módon lekaszabolta. A 17. században is többször cserélt gazdát a katonai szempontból kevésbé megerődített végvár, melynek utolsó csatái a kuruc szabadságharcban zajlottak le falai előtt. Mivel akkori földbirtokosa, a Zichy család feltétlen Habsburg-hűnek számított, csak külső védőműveit rombolták le, a lakóépületeket kényelmes barokk ízléssel kialakított kastéllyá alakították át. Ilyen állapotban érte meg vár a 20. századot, amikor a műemlékvédelmi szakemberek munkája nyomán megújultak évszázados kőfalai.

A várpalotai vár ma a Magyar Vegyészeti Múzeumnak és a Bányászattörténeti Gyűjteménynek ad helyet, valamint 1998-tól a várudvar megnyitásával nyári színházi és kulturális rendezvényeknek is otthona lett.

Római-Katolikus templom Római katolikus templom

A város központjában áll, a Thuri-várral szemben. 1774-1777 között építette Varschafter János székesfehérvári építőmester barokk stílusban. Hajója 4 boltmezőre oszlik, szentélye fél ötszögű. Harangja az 1743-as évszámot viseli; melyet vagy használtan vettek, vagy a XVIII. századi várbeli kápolnához tartozott. Felirata: Joseph Berger Goss mich in Raab, 1743. Szentségtartója 75 kg tömör ezüst, de újabb keletű. A templom ajtajait domborművek díszítik.

Zichy-kastély

A vártól nyugatra, a Római Katolikus templom felett, a Kastélydombon áll. 1724-ben, Palota egyik földesura, gróf Zichy II. Imre Árva megyei főispán felesége, gróf Erdődy Terézia kezdte meg építtetését. A város uralkodó pontját választotta ki a kastély színhelyéül. 1860-ban leégett a kastély, szerencséjére azonban éppen akkor egy művészetpártoló földesúr, Waldstein János – Szechényi barátja – birtokolta, aki 1865-ben Ybl Miklós tervei szerint újjáépítette. Művészi alkotásokkal és könyvtárral gyarapította. A hatalmas kör alakú könyvtárszoba falait és mennyezetét freskókkal díszíttette. Sajnos a könyvek és az oldalfreskók a háború és az utána következő időszak alatt megsemmisültek, de a mennyezet freskója, mely Pállik Béla alkotása, szerencsére megmaradt, s kevés javítással ma is látható. Napjainkban az épület az ország egyetlen Trianon Múzeumának ad otthont.

Nagy Gyula Galéria

Nevét a város festőjéről kapta, eredetileg az épületet zsinagógaként használták. 1834-ben a helybéli zsidó hitközösség elhatározására kezdték meg építését, mely 1840-ben fejeződött be. Az épület erős rokonságot mutat az óbudai régi zsinagógával, s rajtuk kívül Magyarországon klasszicista stílusban nem is építettek zsinagógát.

Evangélikus templom

A Thuri György téren, a vár mögött található. 1777/80-ban torony nélkül épült, egy már korábban ott álló templom helyén. A torony 1805-ben, a karzatok 1810-ben, oltárképe 1799-ben készült el. A főbejárat felett vörös márványtábla 1807-ből: „Menjetek be kapuin hálaénekkel…” (100. zsoltár). Olvasható még az építés dátuma (1779) és a torony építésének időpontja (1805).

Református templom

Későbarokk stílusban épült templom a Jókai utcában. Egyajtós, három szakaszos templom. 1788-ban épült a főbejárata fölött látható felirat szerint. Ebben a templomban keresztelték meg 1886-ban azt a Molnár Mária nevű misszionáriusnőt, akit a japánok gyilkoltak meg a délkelet-ázsiai Pitilu szigetén, Indonéziában, 1943-ban.

Jó Szerencsét Művelődési Központ

1952-től 1957-ig épült Károlyi Antal, Ybl-díjas építész tervei alapján, a Rákosi-korszakra jellemző klasszicizáló jegyekkel. Mennyezettáblájának díszei erdélyi népi motívumok alapján készültek. Az előtér és a színház nézőtere közötti térben láthatók Ferenczy Noémi-tanítványok munkái. Az együttes tagjai: Pintér Éva, Prepelicza Katalin, Solti Gizella és Szőke Erzsébet munkái 1958-ban készültek.

Bátorkő-Pusztapalota romjai

Várpalotától északra, a várostól alig több mint egy óra járásnyira, a Fajdas hegységben egy sziklabércen található meg. A XIV. század elején épült ez a vár, a Bakony egyik legszebb pontján, hogy a földesúr a környékbeli birtokait szemmel tudja tartani. Újlaky Miklós nádor székhelye volt, melyet "kinőtt" és ezért vált szükségessé a jelenleg a város központjában álló eredetileg egytornyos udvarház átépitése négysaroktornyos várrá. Móra Ferenc, Mikszáth Kálmán és Krúdy Gyula is megemlítik műveikben mint vadászóhelyet. Petőfi Sándor egy Aszódon történt esete versének végére Pusztapalotát írt, melyről még nem tudjuk, hogy erről, vagy a Pest melletti Pusztapalotáról van-e szó. Háromemeletes toronynak, főleg vámszedőhelynek és nem várnak építették, ezt jelzi ma is álló 15 méter magas falmaradványai. Mivel csak egy irányból, délnyugat felől lehetett megközelíteni, valószínűleg ezt felvonóhíddal tették. Ennek nyomait ma már nem láthatjuk, mert azt a szakadékot, amely nyugat felől elválasztotta a szemben levő domboktól, idővel feltöltötték a leomló kőtömegek. Bátorkőként utoljára egy 1590 körüli okirat emliti, majd legközelebb az 1720-as az uraság és a lakosság közötti perben bukkan fel, ekkor már "Pusztapalotaként" lakatlan pusztaként feltűntetve.

Városrészek

Lásd: Várpalota kül- és belterületeinek listája

Egykori falvak a mai Várpalota területén

Tikolfölde Szélhely-Széhel-Zenel Réti

Oktatás

A városban 6 önkormányzati finanszírozású (ebből 1 speciális tantervű) és 2 alapítványi (ebből 1 római-katolikus) általános iskola található, továbbá 1 gimnázium és 1 szakközép és 3 szakiskola. Általános iskolák:

Várkerti Általános Iskola és Szakiskola
Nepumuki Szent János Római-Katolikus Általános Iskola
Inotai Általános Iskola
Rákóczi Telepi Általános Iskola http://www.rtai.fw.hu/
Bán Aladár Általános Iskola
Bartos Sándor Óvoda, Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola
Vásárhelyi András Általános Iskola
Képesség- és Tehetségfejlesztő Magán Általános Iskola, Szakképző Iskola,

Gimnázium, Művészeti Iskola és Kollégium Középfokú oktatási intézmények

Thuri György Gimnázium és Szakközép Iskola
Faller Jenő Szakképző Iskola

Közlekedés

Várpalota rendelkezik vasúti állomással és autóbuszállomással is. A városi közlekedés alapját képezi a 8-as számú főútvonal, amely a Várpalota területén a Veszprémi ill. Fehérvári út neveket viseli. Kitüntetett szereppel rendelkeznek még az Ősibe (Mészáros Lőrinc u.), Pétfürdőre (Péti út) és a Tésre (Tési út) menő utak/utcák és a város szívét a főútvonallal összekötő Szent István út is.

Tömegközlekedés

Várpalotán alapvetően 7 helyijárat vonal működik, melyek mutációival együtt összesen 10 vonal van. A járatok alapvető feladata kezdetben az volt, hogy Várpalota központját összekössék a másik 2 városrésszel, Inotával és Pétfürdővel. Ma viszont a Pétfürdői végállomású vonal helyijáratú és távolsági járatú szakaszokra oszlik, Pétfürdő leválása óta.

1 – Inota ltp, Hőerőmű, (Alukohó,) Ferrokémia, Inota Polyán út, Inota Radnóti út, Inota Búcsú tér, Inota Zöldfa u., Külsőmajor, Könyvtár, Skála áruház
10 – Róbert Károly forduló, Szabolcska út, Inotai út, Autóbusz-állomás, Skála áruház, Szabadság tér, Vízmű ,(56-os tér,) Kenyérgyár
11 – Autóbusz-állomás, Szabadság tér, Kenyérgyár, Kiskertek
14 – Tési domb forduló, Béke étterem, Hőközpont, Rákóczi út 26., Rákóczi út 2., Szabadság tér, Dankó út, Vasútállomás
4 – Tési domb forduló, Béke étterem, Hőközpont, Rákóczi út 26., Rákóczi út 2., Szabadság tér, Vízmű, Kenyérgyár, Ruhagyár, Vasútállomás
5 – Szabadság tér, Rákóczi telep, Loncsos, Szerviz
6 – Skála áruház, (OTP,) Rákóczi út 2., Rákóczi út 26., Hőközpont, Iskola/Béke étterem, Tési domb forduló

Nemzetközi kapcsolatok

2001. október 13-án Várpalotán az európai közösségek és az Európai Unió eddigi történetében egyedül álló módon két EU tagállam egy-egy kistérségének települései, az Olasz Köztársaság Marche tartományának, az ausztriai Karintia tartományának Lavant-völgy térsége, valamint az EU-hoz való csatlakozásról akkor még tárgyaló Szlovén Köztársaság Koroška kistérségének és a magyarországi várpalotai kistérség összesen 40 települése aláírta a Várpalotai Szerződést az Önkormányzatok Szövetsége Európában Nemzetközi Társulás (TEMA) alapokmányát. A TEMA-hoz azóta ötödik kistérségként csatlakozott a romániai Zsil-völgyi kistérség.

A Várpalotai Szerződés

A Várpalotai Szerződést egy éves közvetlen előkészítő munka eredményeként írták alá a települések a nagyszabású, Várpalota várossá nyilvánításának 50. évfordulóját is köszöntő 16. Várpalotai Napok keretében megrendezett Way of Regions (Régiók útja) elnevezésű nemzetközi diplomáciai ceremónián. A szerződés hivatalosan négy példányban és több nyelven (angol – német, angol – szlovén, angol – magyar, angol-olasz) került aláírásra. Az aláírási szertartásra fővédnöknek Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság nyugalmazott elnökét kérték fel, és az aláírásra védnöki felkéréssel meghívták Ausztria, Olaszország és Szlovénia nagykövetét. Az aláírási ceremónia a négy nemzet himnuszával kezdődött. A négy nemzet egy-egy képviselője ünnepélyes beszéde és a meghívott vendégek köszöntése után került sor az ünnepélyes aláírásra. Az aláírást követően felhangzott az Európai Unió himnusza, Beethoven IX. szimfóniájából az Örömóda.

Képgaléria

Híres, várpalotai kötődésű emberek

Bán Aladár költő, műfordító
Thury György várkapitány
Nyilasi Tibor labdarúgó, edző
Petőfi Sándor költő
Krúdy Gyula író

Testvérvárosok

Petrozsény, Románia, Zsil-völgyi kistérség
Fermo, Olaszország, Marche tartomány
Körmöcbánya, Szlovákia
Wolfsberg, Ausztria, Lavant-völgy kistérség
Slovenj Gradec, Szlovénia, Koroška kistérség

Következő községek

További községek